Borospince egy belvárosi lakásban -amikor a hobbi beköltözik az otthonunkba
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy konyha. A tulajdonosa belsőépítészt hívott és elmondta 3 kívánságát. Az egyik az volt, hogy szeretne a lakásába, ami a 11. kerületben, egy 7 emeletes társasház 2. emeletén van egy igazi boros pincét. IGAZIT!!! Ami megfelelő körülményeket biztosít a bor gyűjteményének (páratartalom, hőmérséklet, szép tárolás).
Az egyszeri belsőépítész elővette minden képzelő erejét, felkutatta az összes, nem csak a mesében létező szakember kapcsolatát és kitalálta, majd megvalósította az álmot.
A borospince a régi konyhából nyíló kis kamrából alakult ki, a régi konyhából pedig hálószoba lett.
A második kívánság az volt, hogy óóóóóriási és mindent tudó konyha legyen a felújított lakásban.
(csak zárójelben pár „apróság”, ami „picit” megnehezítette a belsőépítész-aranyhal számára a kívánságok teljesítését: a lakás egy társasház 2. emeltén van, kb. 60 m2 alapterületű és az óriás konyha mellett két szoba, étkező, nappali, fürdő is kellett persze bele :)))
Ez a kívánság is teljesült, hiszen a tervező nem ismeri a nem lehet fogalmát. A harmadik pedig az volt, hogy legyen sokkal nagyobb a fürdőszoba, de úgy hogy nem növelhetjük meg az alapterületét…..
A lehetetlent nem ismerő tervező ismét bevetette a legtitkosabb segítőinek egyikét-másikát (poszter, üveg, tükör, fények) és tágas fürdőszobát varázsolt az aprócska helyiségben.
A kívánságok teljesültek, a konyha tulajdonosa elégedett az új lakásával, a tervező elégedett, mert mindenki elégedett. És a végére mindenki boldog lett – a megbízó kívánsága teljesült, a belsőépítész ismét büszke. Itt a vége, fuss el véle…….
